Az ember életében vannak olyan dolgok,
Amik ha a közelében vannak, csak akkor igazán boldog,
Az én életemben nem dolog van, hanem igazából egy ember,
Akit már régóta szeretek, a te személyedben.
Ezt érzem már régóta, és ez nem is fog változni,
És hogy még nagyon sokáig együtt leszünk,ezt szoktam álmodni.
Azt álmodom hogy együtt vagyunk, és együtt csinálunk mindent,
És soha de soha semmi, el nem választ minket.
Együtt leszünk mindaddig, míg az életünk tart,
Mert amíg te velem vagy, az életem csak addig tart.
Belenézni szemedbe, megfogni a kezed,
Átölelni derekad, és hallani hogy szeretsz.
Simogatni hajad, csókolni a szád,
Magamhoz szorítani, egy gyönyörű lányt.
Félteni megóvni, minden gondtól, bajtól,
Veled lenni a célig, egészen a rajttól.
Tiszta szívből szerelemmel, megírni egy levelet,
Leélni az életemet, senki mással teveled.
Éreztetni veled, hogy van kire számíthatsz,
Hogy van ki figyel helyetted, nyugodtan ásíthatsz.
Megtenni ezeket, a legjobb dolog az életben,
Segíts a helyes döntésben, ha véletlenül tévedek.
Azt hittem ha verset írok, megtudod mi érzek,
De rájöttem hogy leírhatatlan, amit irántad érzek.
Hiába írok száz verset, ami két soronként rímel,
A verseimnél sokkal több, mit irántad érzek.
Hiába írom, hiába mondom, hogy szeretlek nagyon,
Az igazi szeretetet nem versben, hanem a cselekedeteimben kapod.
Mikor megcsókolom ajkad, vagy megfogom a kezed,
Az irántad érzett szeretettől, minden porcikám remeg.
Legyen az a vers, bármilyen frappáns,
A kis emlékdobozod az érzéseimhez képest, csak egy levélraktár.