4 órája nem halok mást, csak a gépek zúgó zaját,
Éppen ezért meg sem hallom, a mukatársam szavát.
Olyan mintha füldugó lenne, mind a két fülemben,
És egy méhektől zümmögő kaptár, idebent a fejemben.
Olyan mnkát kaptam, ahol alig kell mozogni,
A semmittevés gondolatától, néha tudnék zokogni.
Már kezdtem éppen megszokni, hogy tejeskancsót pakolok,
Mikor azt mondták, hogy rám várnak, a szomszédban a flakonok.
A gép elején bemegy a kefír, a végén pedig kijön,
Meg kell várni, hogy a zsugorfólia, a melegtől kihüljön.
Valami baja volt a gépnek, nem jött jól a cimke,
De most hogy így megcsinálták, egy csepp szabadidőm sincsen.
Most egy időre megállt a gép, tudok egyet fújni,
De leülni nem tudok mert a kamera elöl nem tudok elbújni.
Megfogom a konyhakést, és elmetszem a torkom,
Lehet hogya vérem, vörös helyett bordó.
Eltalálom az artériát, spriccel a vérem,
Nem sokáig tart, 3 perc és végem.
Ha elvéreztem teljesen, összerogynak lábaim,
Sűrű ködbe borulnak, legmerészebb álmaim.
Hatalmas vértócsa, közepén a testem,
Az élettel vívott harcomban, pár perc alatt vesztek.
Megfogom a konyhakést, és elmetszem a torkom,
Lehet hogy a vérem, vörös helyett bordó.
Eltalálom az artériát, spriccel a vérem,
Nem tart sokáig, három perc és végem.
Ha elvéreztem teljesen, összerogynak lábaim,
Sűrű ködbe borulnak, legmerészebb álmaim.
Hatalmas vértócsa, közepén a testem,
Az élettel vívott harcomban, pár perc alatt vesztek.